Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hatodik rész

2012.05.11

Hajnalban kelt, négy óra körül a fiú. A pólót már levette akkor, mikor az éjszaka közepén egy rémálomból kiutat találva a hátára izzadt az. Most a vizes takarót dobta oldalra, és az órára nézett. Felvette a lázmérőt, és a hóna alá rakta. 36.9... Ez teljesen normális. Nem tudta elhinni, hogy az álomképek, amik egész éjjel zaklatták, okozzák ezt az izzadás, és megleheősen rossz érzést.  Egyszerűen lehetetlennek tartotta.

Végül feladta a próbálkozást arra, hogy visszaaludjon. Tehetetlenül forgolódtt jó darabig, néha egy-egy percre lecsukódott a szeme, de amint egy vízió az agyába villant, visszazökkentette magát a valóságba, és próbálta elhessegetni az emlékfoszlányokat.

Fél ötkor nem bírta tovább, és felkelt. Idegesen járkált fel-alá, olvasgatta az aznapi órarendet, és tett pár frappáns megjegyzést az órákra, meg az azokat tartó tanárokra. Aztán bekapcsolta a gépet. Jobbhián hírportálokat olvasgatott. Persze ha valaki visszakérdezte voolna, hogy mit olvasott, nem tudna válaszolni; a szemei elsiklottak a betűk felett, és valahova nagyon messze néztek... túl a monitoron, elnéztek a városok hatrain túl, a még alvó emberek ágyai fölött, és egy elképzelt alakot pillantottak meg. Keze szorgosan járt a papíron, néha meg-megtörölte szemét a kezével és szipogott egyet. A papíron a tegnap esti szöveg állt, aztán a lány felnézett. Felvette a Gilette pengét, és a nyakára szorította. Aztán meghúzta, és a kézzel írt szöveget vörös foltok kezdték beszennyezni.
 

A hirtelen ugrástól az ágy támlájába vert a fejét Gábor. Miután homályos látása valamelyest kitisztult, örömmel nyugtázta, hogy ébren van, de azt már kevésbé találta megnyugtatónak, hogy több, mint valószínű, hogy el fog késni aznap. Felugrott, és a szekrényajtót feltépve előkotort pár ruhadarabot, és felkapkodta magára. A táskát és egy fésűt megragadva lebaktatott a lépcsőn, és a konyhába sietett. Töltött egy kis kávét magának, amit a mikróba tett, amíg megfésülködött. Félig befűzve bakancsát beízesítette az italt, és kortyolt belőle. Az órát nézve húzta egyre szorosabbra a lábbelit, aztán kabátját felkapva és a maradék kávét leöntve a torkán kiviharzott az ajtón, és szinte futva indult a megállóba. A busz melette süvített el, és megállt úsz méterrel arrébb. A fiú még éppen látta Biankát felszállni, aztán Ő is belépett a járműbe.

 

Informatika órán ült, és semmi dolga nem akadt. Már vagy tíz perce befejezte a kiadott feladatot, és éppen a neten szörfölt, de valahogyan nem tudta lekötni tökéletesen amit látott. Hirtelen egy ablak ugrott fel, jelezve hogy valaki írt neki a chaten.
 

- Helló - egyik osztálytársa volt, alig pár sorral előtte ült

- Cső. Mivan?
- Ezt inkább én kérdezem. Mi van veled? Olyan vagy ma mint a mosott szar.
- Fáradt vok.
- Jó, mindegy is! Ma este lesz egy kis összejövetel itt Sopronban. Innánk egy kicsit, aztán nincs-e kedved eljönni?
- Á, ma talán nem nagyon.
- Na ilyet sem hallottam még! Piát visszautasítasz, szóval nagy a gáz, mi?
Gondolkozott, hogy erre milyen választ adjon, de semmi nem jutott eszébe, úgyhogy inkább maradt az igazságnál.
- Jah.
- Csaj?
- Igen.
- Tudtam én! A lökött exed az? Mondd meg neki, hogy ne zaklasson, és pont! Vagy tiltsd le...
- Nem, nem Ő az!
- Hát akkor? Jah, persze. Hiszen te mindig csak a csajok után rohangálsz, szóval mindegy.
- Ezután én nem rohanok!

- Ki a csaj?
- Mindegy nem ismered!
- Nah, ne titokzatoskodj, lehet, hogy mégis.
- Érdi lány, szóval nem!
- Mi a faszom?! Azt honnan ismered?
- Honfoglaló :D
- :D Kemény! És mi akaszt ki rajta?
- Úgy maga a lány szimplán.
- Kösz az egyértelmű választ! Idegesítő vagy ronda vagy mi?
- Á, hagyjuk! Hoszzú téma! - és kijelentkezett.

   Órák után még maradt egy darabig az iskolában, mert a könyvtári gépekkel némi zűr volt. Legyalogolt a földszintre, és belökte az üvegajtót, majd levágta magát a gép elé. Pörögni kezdett az agya, és az ujjai a billentyűzeten. Miután az egyik gép készen lett, sorban következet még három. A februári nappalok rövidek, és ha vihar közeledik, akkor méginkább azok, tehát hamarosan dörgött és villámlott. Az asztalok üresek voltak, senki sem volt a heyliségben, egyedül a könyvtáros, de az is csak olvasgatott valami magazint. Gábor kinézett az ablakon, és egy alakot látott előtte elsietni a szakadó esőben. Pár perc múlva újra nyílott az ajtó, és Bianka lépett be rajta csurom vizesen. Leült az egyik székre, és vizes kabátját terítette a háttámlájára. A fiú tekintete meg-megakadt rajta, mikor oldalra pillantott a képernyőről. A megázott fekete tincsek a vállára omlottak, szemei pedig kicsit dühösen nézték az ablakon folyó esőcseppeket. Fel-alá kezdett sétálni a sorok között, végül egy könyvvel a kezében tért vissza, és ült le. " Biológia 10 "
   Gábornak széles mosolyra húzódott a szája, de próbálta leplezni a mocskos gondolatokat, amik fellobbantak benne. "Ha ennyire érdekli a biológia, akkor segíthetnék neki... öhöm... gyakorolnék vele kicsit! " Aztán tovább gyötörte a gépet.

  Fél óra múlva a zápor elvonult, és Bianka a könyvet kikölcsönözve távozott. Gábor pár percre rá már kifelé rohant az ajtón, és a lányt kereste, hiába. Végül előhúzott egy szál cigit, és a megállóban rágyújtott. Hazafelé kicsit elnyomta az álom, és az ablaknak dőlve lehunyta a szemét.

- Hé, te! Nem Rákosig utaztál? - lökdöste a sofőr, és furcsán pillantgatott rá.
- Miért, hol vagyok?
- Már egy megállóval odébb...
- Jaj, de jó
- Nem nagyon szeretjük a bliccelőket, tehát ha jót akasz magadnak, akkor most aznnal leszállsz, mielőtt rendőrt hívok.
Gábor felkelt, és elindult lefelé
- Mintha annyira lenne joga zsarut hozni...
 

 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.